A 21/1994. (IV. 16.) AB határozat már korábban kimondta, hogy a munkához való jog kétféle síkon is értelmezhető. Egyrészt jelentette a munkához való jogot, mint alanyi jogot, amely jelentéstartalma alapján az állam kötelezettségébe utalta minden polgár foglalkoztatását. A munkához való jog ilyen módon történő értelmezésére jelen korunkban már nincs lehetőség, a rendszerváltást követően körvonalazódott, hogy az állam nem tud mindenki számára keresőtevékenységet biztosítani. A másik értelmezési sík a munkához, mint szociális jogi értelemben vett lehetőséghez való jog.
Jelenleg hatályos Alaptörvényünk kimondja, hogy „Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz.”
A munkához való jog szociális jogként való felfogásán túl a 2016-os évben a jogalkalmazás jelentős változást hozott: a Fővárosi Ítélőtábla két ügyben is elsődlegesen személyiségi jogként értelmezte a munkához való jogot.
Az első esetben a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy egy jegyző jó hírnevét sértették meg azzal, hogy egy mindenki számára elérhető internetes portálon közzétették a jegyző hivatalvesztését, azonban ahhoz nem csatolták a közszolgálati jogviszony jogellenes megszüntetését megállapító bírósági határozatot. Ezzel nemcsak a valóságot tüntették fel hamis színben, hanem – ahogy az ítélet fogalmaz – egyben a jegyző munkához való személyiségi jogát is megsértették.
A második esetben egy rendőr ellen tiltott pornográf felvétellel való visszaélés miatt indítottak büntetőeljárást és egyidejűleg felfüggesztették a beosztásából is. A büntetőeljárás ugyan jogerősen felmentő ítélettel zárult, azonban a rendőrt annyira megviselte a perbenállás, valamint az ellene évekig folyamatban lévő büntetőeljárás, hogy mindez súlyos egészségromláshoz vezetett nála, valamint munkáját is elveszítette emiatt. A rendőr munkához való jogának megsértésére hivatkozva nemvagyoni kártérítést követelt. A Fővárosi Ítélőtábla indoklásában megjelölte, hogy az ember személyiségének kiteljesedésében a munka, a foglalkozás, és a betöltött munkakör jelentős szerepet játszik.
Az említett két jogesetből kitűnik, hogy az ítélkezés a munkához való jogot egyre inkább személyiségi jogként kezdi értelmezni. Ahhoz azonban, hogy a személyiségi jogi aspektus legyen a domináns, álláspontunk szerint még időre van szüksége a jogalkalmazóknak.
Alapul szolgáló ítéletek: Pf.20785/2016/14., Pf.20077/2016/15.
Forrás: http://www.jogiforum.hu/hirek/38626
Fotó: rawpixel.com on unsplash.com